A légtömlős gumiabroncs két atyja

Csaknem két évszázada annak, hogy megszületett az az ember, aki mindössze huszonévesen feltalálta a pneumatikus (levegővel tölthető) gumiabroncsot. Nem, nem az, akire gondolsz. A köztudatban élő információk ellenére nem John B. Dunlopról van szó.

Hogy kicsoda az  elfeledett feltaláló?

Robert William Thomson 1822. július 29-én látta meg a napvilágot a skóciai Stonehaven városában, egy helyi gyapjúfeldolgozó-üzem tulajdonosának fiaként. (Tizenkét gyerek közül ő volt a sorban a tizenegyedik.)

Bár szülei minisztériumi hivatalnoknak szánták, a latinnal nem boldogult, így 14 évesen otthagyta az iskolát. Volt kereskedő-inas, tanult vegyészetet, villamosságot, csillagászatot dolgozott vasúti mérnökként,  saját üzletben, cukoripari gépek fejlesztőjeként - mindenekelőtt azonban vérbeli feltalálónak mondhatjuk.

Fiatal éveitől fogva egészen 50 évesen bekövetkezett haláláig újabbnál újabb találmányokon és fejlesztéseken munkálkodott.

1845 decemberében - 23 évesen - kapta meg a szabadalmat egy forradalmi tervére, melyet szerényen a következő megnevezéssel illettek: "Tökéletesített kocsikerék, mely más gördülő testekre is alkalmazható". Ez pedig nem volt más, mint a mai, levegővel töltött gumiabroncs prototípusa.

Korabeli angol beszámoló szerint 1848 augusztusában általános meglepetést és ámulatot keltett a londoni járókelők között az a lóvontatta, kétüléses hintó, amelynek kerekeire ezeket a kívánt keménységre fújható, kaucsukból készült, bőrborítású “gyűrűket” szerelték. A többi kocsihoz képest szokatlanul könnyedén és zajtalanul gördült. (És biztos kevésbé rázta ki a szuszt az utasokból a macskaköveken.)

Bár jó néhány Thompson-féle, pneumatikus abronccsal felszerelt ún. Aerial-kerék futott akkoriban Anglia útjain, a találmány mégsem lett igazán népszerű, mondhatni feledésbe merült. Így esett meg, hogy a légtömlős gumiabroncsot 43 év múltán újra fel kellett fedezni.

A közismert történet szerint…

…John Boyd Dunlop skót állatorvos tízéves Johnny fia triciklijét szerette volna kényelmesebbé tenni. Na meg éles kerekeit letompítani, így vetve véget a masina gyepszőnyegben véghezvitt szörnyű pusztításának. .

A vízzel töltött kerti locsolócső megfelelni látszott a célnak, ám a víz túlságosan rugalmatlanul viselkedett. Ezért Dunlop - háziorvosa, Sir John Flagan tanácsára - a felfújható kórházi matracok mintájára levegővel kezdett próbálkozni. Egy gumiszalag széleit körbeszögelte egy fakorongon, szövetborítást erősített rá, majd egy cumiból készült tömlőn keresztül felfújta…

Az ötlet alapján készült “biztonsági pneumatik“  1888. október 31-én kapott szabadalmat, és ezzel megkezdődhetett az új kerékpár-abroncsok gyártása.

Dunlop szabadalmát azonban alig 3 év múltán érvénytelenítették, mert nyilvánosságra került, hogy R. W. Thompson 1845-ben már bejegyeztette a találmányt. A bíróság döntése szerint ettől kezdve bárki szabadon gyárthatott levegővel töltött gumiabroncsot.

Így hát John Dunlop elvesztette egy dinamikusan növekvő piac monopóliumát, de az üzlet azért beindult. Cége a bírósági határozat idején hetente 3000 gumiabroncsot adott el. És ez csak a kezdet volt…

Szólj hozzá! Te miben látod az okát annak, hogy:

- Thompson találmányaként a pneumatikus gumiabroncs feledésbe merült?

- Dunlop sikerre vitte az üzletet, és a köztudatba is az ő neve került be újítóként?