Vagyonadó - nagy teljesítményű autók

Kategória:: Autó Publikálás dátuma: 16 hozzászólás

Nem jelentenek luxust. Nem képviselnek nagy értéket. Nem újak. Teljesítményük miatt mégis 2-3-szorosára nő idén az adóterhük. Tavaly nyáron, a 2010-es vagyonadóról szóló törvény megszavazása után már foglalkoztunk a témával, most pedig megnézzük, mi történt azóta... 

Röviden: a vagyonadóról szóló törvény nagy teljesítményű autókra vonatkozó rendelkezése szerint a 125 kW (170 LE) teljesítményt elérő vagy azt meghaladó személyautókat az egyébként fizetendő gépjárműadón kívül különadó is terheli. 

A részleteket megtalálod itt »

FRISSÍTÉS! 
Az alábbiakban tárgyalt, nagy teljesítményű autókat érintő luxusadót 2010 folyamán eltörölték, 
mivel bevezetése nem érte el a célját. 

Így állhatott elő az a visszás helyzet, hogy idén nemcsak a valóban luxus kategóriájú autók adóterhe nagyobb, hanem a régi (8-10 év, vagy öregebb), alacsony piaci értéket képviselő, de gyárilag nagy teljesítményű járművek után is összességében a gépjárműadó 2-3 szorosát kell kifizetni.

Érthetetlen, hogy egy vagyoni típusú adót miért lóerők alapján vetnek ki piaci érték helyett, hiszen a teljesítmény a gyakorlatban nem minden esetben áll egyenes arányban az értékkel. Következésképp a jármű gazdájának anyagi helyzetéről sem feltétlenül ad reális képet, holott a vagyoni típusú adók célja éppen az arányos közteherviselés megvalósítása lenne...

Mit mond az Alkotmánybíróság?

Nem csoda, hogy az ingatlanadó megsemmisítését indítványozókon kívül sokan voltak azok is, akik ebben az ügyben fordultak panasszal az Alkotmánybírósághoz. Az AB határozatában leírtak szerint:

"Az indítványozók sérelmezték, hogy az adó nem a járművek forgalmi értékéhez igazodik, hanem más, a járművek értékétől független tényezőhöz. Ennek következtében előfordulhat, hogy egy kisebb értékű jármű után ugyanolyan mértékű, vagy akár még nagyobb adófizetési kötelezettség terheli az adóalanyt, mint egy nagyobb értékű jármű után. Erre figyelemmel a támadott rendelkezéseket az Alkotmány 70/A. §-a szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmába és az Alkotmány 70/I. §-ában rögzített arányos közteherviselés elvébe ütközőnek tartották. "

Az eredmény: Az Alkotmánybíróság 2010. jan. 26-án az ingatlanadót alkotmányellenesnek nyilvánítva eltörölte, a vagyonadóról szóló törvény többi része viszont - a nagy teljesítményű autókról szólót is beleértve - változatlanul hatályban maradt.

Miért utasították el...

...a nagy teljesítményű járműveket terhelő adó megsemmisítésére irányuló kérelmeket?

Az előbb már említett AB határozatban (756/B/2009) a döntés indoklása is olvasható. Érdekes... Az alábbiakban ebből idézzük a vonatkozó részeket. Az eredeti szövegnek a (zárójeles, kék mondatok) nem részei ezek a gumibiznisz.hu saját megjegyzései, mint ahogy a kiemelések is tőlünk származnak.

Előrebocsátjuk: az indoklást alkotmányjogi szempontból megítélni nem tisztünk, nem is lehet célunk csak azt írtuk le, ami szerintünk egy "egyszerű halandónak" a szöveget olvasva első, na jó, második körben eszébe jut. Ilyen módon mindkét oldalnak tanulságos lehet, már ha érdekel egyáltalán valakit azok közül, akik a döntéseket hozzák.

Amúgy meg, konkrétan ez az adó minket személyesen nem érint (ellentétben a 2006 előtt vásárolt új autók teljesen felesleges eredetvizsgálatából származó legújabb lehúzással), szóval mindezt csakis azon ügyfeleink, olvasóink, látogatóink miatt tesszük szóvá, akiknek öreg autója áldozatul esett a luxusjárművekről szóló rendeletnek. 

Részlet az egyes nagyértékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nért.) alkotmányellenességével foglalkozó 756/B/2009.  AB határozatból

III. 4.1. Az Alkotmány 70/I. §-a szerint a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban az Alkotmány 70/I. §-a értelmezésével kapcsolatosan kifejtette, hogy e rendelkezés „állampolgári kötelezettségként fogalmazza meg a közteherviselés elvét.

A közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség megállapítása tekintetében egyedül azt az általános követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgárok jövedelmi és vagyoni viszonyainak. Azaz a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettségnek közvetlen összefüggésben kell állnia, arányosnak kell lennie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével.

Ebből az általános követelményből a jogalkotónak nem származik kötelezettsége arra, hogy minden egyes adó megállapítása során az adó mértékét, az adó tárgyaként megállapított jövedelem vagy vagyon nagyságától, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azzal arányosan kell szabályoznia.

(Tehát van egy alkotmányos alapelv, miszerint  az állampolgárra rótt közterheknek közvetlen összefüggésben kell állnia vagyoni viszonyaival. Hogy a jogalkotó ezt hol betartja, hol nem, az nem probléma... Ez esetben viszont hol van a jogszabályok kiszámíthatóságát is jelentő jogbiztonság?)

Nem tekinthető alkotmányellenesnek az a szabályozás, amely valamely adó mértékét tételesen meghatározott összegben állapítja meg.” Nem alkotmányellenes tehát, ha a jogalkotó az adókötelezettség megállapítása kapcsán olyan adótechnikát választ, amely szerint nem az adóköteles vagyontárgy értéke képezi az adó alapját.

(Nem is. De ha ezt az adót vagyonadónak hívjuk, akkor azért több, mint furcsa.)

Ez különösen a gépjárművek adóztatása esetében tűnik indokoltnak. Az Alkotmánybíróság a gépjárműadó alkotmányossági vizsgálata kapcsán már rámutatott arra, hogy: „A gépjárműadó évente visszatérő fizetési kötelezettséget jelent, a gépjármű értéke azonban évről-évre jelentősen változhat, a tényleges (forgalmi) érték a gépjármű meghatározott időpontban fennálló állapotát adja, amelyet a használati mód befolyásol. Mindezekre tekintettel célszerűtlen és az adóigazgatási eljárásban gyakorlatilag kivitelezhetetlen helyzetet teremtene, ha az adóalap a nehezen követhető és jogvitát gerjesztő — meghatározott időpontban fennálló, vagy évente folyamatosan változó — érték alapján kerülne meghatározásra. A katalógus ár alkalmazása sem tükrözné a tényleges értéket.

(A motorteljesítménynél azért talán egy kicsit jobban közelítene hozzá.)

Mind az adófizető gépjármű-tulajdonos, mind az adóhatóság számára kiszámíthatóbb, egyszerűbb adózástechnikai megoldás a Gjt. [a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény] által alkalmazott adómegállapítási módszer.”

(Biztos, hogy ezt a gépjármű-tulajdonosok is így gondolják?)

A törvényalkotó tehát figyelemmel lehet a gépjármű, mint adótárgy sajátos jellegére, s ennek megfelelően a gépjárművek adóztatása esetén nem feltétlenül a gépjármű értéke kell, hogy az adó alapja legyen. A Nért. 20-21. §-a, 27. §-a, 29. §-a és 32-33. §-a szerint a vízi és légi járművek, valamint a nagy teljesítményű személygépkocsik adójának alapja valóban nem a járművek értékéhez igazodik. Ez a fentiekben hivatkozott alkotmánybírósági gyakorlat alapján nem alkotmányellenes akkor, ha az adókötelezettség alá vont jármű után fizetendő adó közvetlen összefüggésben áll és arányos az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével.

(De hát erről beszélünk! A nagy teljesítményű, de öreg, kis értékű járműveket is érintő adóteher mértéke NEM áll közvetlen összefüggésben a gazdáik vagyoni viszonyaival!)

Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában rámutatott arra, hogy „a gépjármű jellemzően értékes vagyontárgy, amelynek mind a megszerzése, mind pedig a fenntartása feltételez egy megfelelő vagyoni, jövedelmi helyzetet, azaz teherviselő képességet”.

(Hmmm... kissé elnagyolt megállapítás.)

A Nért. 20-21. §-a, 27. §-a, 29. §-a és 32-33. §-a szerint az adó mértéke az adott jármű valamely lényeges sajátosságához (pl.: vitorlaméret, felszálló tömeg, teljesítmény) igazodik úgy, hogy az adó mértéke a jármű életkorával, vagyis értékvesztésével csökken. Ez az adótechnika garantálni képes azt, hogy a járművek után fizetendő adó mértéke a tényleges vagyoni viszonyokhoz közelítsen, s ilyen módon közvetlen összefüggésben álljon az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival.

(Az adó mértékét a katalógusárhoz igazítva ez a garancia mégiscsak  megnyugtatóbb lenne!)

Erre figyelemmel nem állapítható meg, hogy a Nért. 20. §-a, 27. §-a és 32-33. §-a az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselés elvét sértené. 4.2. A fentiekben kifejtettek szerint (ez utalás a határozat egy korábbi, itt nem idézett, a diszkrimináció fogalmára kitérő részre) az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adókötelezettség megállapítása szempontjából az érintett vagyontárgyak tulajdonosai azonos csoportba tartozóknak — homogén csoportnak — tekinthetők.

(Persze. A vagyontárgyak lóerejét tekintve egész homogén a tulajdonosi csoport, de a járművek értékét, és az ezáltal tükrözött vagyoni helyzetet tekintve már nem annyira.)

Az egyes nagy értékű vagyontárgyak adója, mint vagyoni típusú adó esetében az adókötelezettségnek minden érintett vonatkozásában ugyanaz az alapja. Az adókötelezettség tehát az érintettek — mint adóalanyok — esetében azonos törvényi okból keletkezik.

(Az biztos. Ezt nem is vonta kétségbe senki. A kérdés  inkább az, hogy az azonos alap, esetünkben a lóerők meghatározott száma egyet jelent-e a "luxussal", vagy a "nagy értékkel", azaz alkalmas-e arra, hogy belőle egyértelmű következtetéseket vonhassunk le a járművek tényleges értékére ill. gazdáik teherviselő képességére vonatkozóan.)

A Nért. 20-21. §-a, 27. §-a, 29. §-a és 32-33. §-a minden érintett adózóra vonatkozóan azonosan állapítja meg a vízi és légi járművek, valamint a nagy teljesítményű személygépkocsik adójának alapját. A különbségtétel hiányában nem állapítható meg, hogy a Nért. 20. §-a, 27. §-a és 32-33. §-a a diszkrimináció tilalmába ütközik.

(Bravó! Diszkrimináció-téma letudva. De valószínüleg senki nem is állította azt, hogy a diszkrimináció a gépkocsik adójának nem azonos alapú megállapításából ered. Itt arról van szó, hogy a törvény a lóerők száma miatt "bünteti" az egyébként kis értékű, öreg gépkocsik tulajdonosait, mivel emiatt hátrányos megkülönböztetés éri őket a velük megegyező vagy kedvezőbb vagyoni helyzetben  lévőkkel szemben, akik az övékhez hasonló, esetleg jóval nagyobb értékű, viszont kisebb teljesítményű autóval bírnak.)

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Nért. 20-21. §-a, 27. §-a, 29. §-a és 32-33. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

Te mit gondolsz? Szólj hozzá!

FRISSÍTÉS! 
A fentiekben tárgyalt, nagy teljesítményű autókat érintő adót 2010 folyamán eltörölték,
mivel bevezetése nem érte el célját
Címkék: teljesítményadó

További cikkek a kategóriából:

Hozzászólások lezárva

Hozzászólások lezárva

Hozzászólások

Kelt: 2011. február 22. kedd Szerző: Attilas chevrolet budapest Vélemény linkje
Kiváncsi leszek hogy fog e valami változni ez üggyel kapcsolatban....
Kelt: 2010. május 18. kedd Szerző: s 70 t5 Vélemény linkje
Erős autó átlag magyarnak?Ló...zt!Tunning trabant nesze,paraszt.Mocskos törvényhozó állatok,mentesek minden ilyen jelegü adó alól.Ez Magyarország ne is csodálkozz.
Kelt: 2010. május 16. vasárnap Szerző: zzr14 Vélemény linkje
Félelmetes hogy Magyarországon mindent megtehetnek! Miért kell kétféle adót fizetni a teljesitményért?
Kelt: 2010. április 21. szerda Szerző: Adótanácstalan Vélemény linkje
Kedves mindenki!

Én még csak most ismerkedem behatóan az adózás világával, de pár alapvető megállapítást azért tennék:

Adót fizetni Magyarországon senki sem szeret (ha igen, kérem szóljon és külön is elnézést kérek). A fenti példában szereplő bajor gépjármű teljesítményének tükrében kijelenthető, hogy nagy üzemanyag fogyasztású, karbantartása (korából és kategóriája lévén) költséges és felteszem, hogy nem is egy hibrid vagy dízel. Manapság egy liter benzin ára hozzávetőleg 330 Ft. Felteszem továbbá, hogy a fenti autó fénykorában drága volt. Meglátásom szerint a prémium autók értékcsökkenése a mai napig is dinamikusabb ütemű, mint kis teljesítményű társaiké (abból a megfontolásból kiindulva, hogy prémium kategóriás autót általában az vesz, aki mindenből a legjobbat szeretné és amint megjelenik egy új változat, azonnal le is cseréli régi darabját és nem vacakol pár százezer Ft. veszteségen).
Ezen (nyilván balga) megállapításaim tükrében arra a következtetésre jutottam (számomra nyilván felróható módon), hogy nem mindenki engedheti meg magának a tartását és használatát, illetve felmerül bennem a gondolat, hogy az, aki ilyen autót vesz, az megengedheti magának az átlagosnál nagyobb értékcsökkenésből, fogyasztásból és más járulékos költségből adódó többletkiadást.

Ily módon hajlok arra, hogy egyetértsek a tallárosok azon megállapításával, hogy az adó tárgyának forgalmi értéke nem feltétlenül tükrözi az adó alanyának vagyoni helyzetét és közteher-viselési képességét. Emellett a többször nevezett törvény (bizonyos mértékben) figyelembe veszi a jármű értékének csökkenését is, tehát vélelmezhető a jogalkotó azon törekvése, hogy az adó terhét az azt viselők között arányosan ossza fel.

Azzal, hogy a jogalkotó figyelmen kívül hagyja a régi és új adótárgyak forgalmi értékének különbözetét, nem mutat be új mutatványt, előszeretettel alkalmazzák más jogszabályok esetén is, többek között például preferálja az új építésű lakás célját szolgáló ingatlanok szerzését a használtakkal szemben, preferálja a lakás célját szolgáló épület építésére alkalmas üres telkek megszerzését minden más ingatlanszerzéssel szemben az illetékről szóló törvényben (vagyonszerzési illetékek), nyíltan pozitívan diszkriminálja a korszerű vagy fejlett technikai színvonalú, környezetbarát, kis hengerűrtartalmú motortípusokat (regisztrációs adóról szóló törvény) a kevésbé hatékony változatokkal szemben.
Ennek gazdaságélénkítő - a fenti példáknál maradva építőipari munkahely-teremtő, környezetvédelmi és keresletélénkítő - célja és hatása van. Ezen hatások valóban negatívan befolyásolják a nem preferált adótárgyak forgalmi értékét - ez a céljuk.

Köszönöm a figyelmet mindazoknak, akik idáig merészkedtek okfejtésem olvasásában.
Kelt: 2010. február 21. vasárnap Szerző: Sum Qui Sum Vélemény linkje
Jó a téma,Győző!Több ilyet.Ezen esetben most nem vagyok érintett az 1.6 Vectrával;)
Kelt: 2010. február 15. hétfő Szerző: TÓTH ANDRÁS Vélemény linkje
Kedves Győző.Örülök hogy nemcsak a gumikkal kapcsolatos témákkal foglalkozol,hanem nyitott vagy mindenre.Bár engem nem érint,de azt hiszem igazságtalan.Amint látom olyanoknak van leginkább akik nem az utolsó filléreiket költötték az autóra!Viszont nagyon sok ember van aki azért vett ilyent mert szeretett volna egy erős autót magának.Ők viszont pár év alatt az autójuk értékének a többszörösét fizetik az államnak!Várom továbbra is a hírleveleket!
Kelt: 2010. február 13. szombat Szerző: Gumi Zolee Vélemény linkje
Szerintem semmi gond azzal, ha ilyen témákat is felhozol itt a blogon! Sőt...!

Az adóval kapcsolatban, talán San hozzászólásában van az egyik igazság.
A döntéshozók általában nem érintettek, mert a költségeik térítésre kerülnek. De ha esetleg mégis érintettek, az ő esetükben minden bizonnyal összhangban van a vagyoni helyzet és a gépjármű teljesítménye, valamint a várható költségek nem okoznak problémát számukra...
Talán arra is gondolhattak egyesek közben, hogy nem marad majd az utakon ellenfél, ha meghozzák ezt a nehezen magyarázható döntést.

Lenne még egy szempont, amelyet meg lehetne vizsgálni ezzel a döntéssel kapcsolatban.
Az oly sokszor hangoztatott célkitűzés, és hivatkozási alap a biztonság. Elvárható lenne, hogy a biztonságosabb autók fenntartását, és vásárlását legalábbis ne nehezítsék rendeletek, törvények. A teljesítmény és a biztonságosság szerintem mindenképpen összefüggő dolgok. Az igaz, hogy a közlekedésben résztvevők pillanatnyi biztonsága elsősorban a moráltól, közlekedési kultúrától és rengeteg egyéni tényezőtől függ, azonban a gépkocsi passzív biztonságához szorosan kapcsolódik a teljesítménye is.
Elsősorban kritikus helyzetekben válik fontossá az, hogy mekkora az autó teljesítménye. A baleset elkerülésének esélye ráadásul, a teljesítmény okán az autó felszereltségének, konstrukciójának további előnyös tulajdonságai miatt növekszik.
Egy nagy teljesítményű gépkocsi gyárilag jóval komolyabb futóművel, fékrendszerrel és további biztonsági berendezésekkel rendelkezik, mint az alsó kategóriák legtöbbje, melyek egyébként takarékos, de kis teljesítményű autók.

A műszaki színvonal főképpen a 6-10 évnél idősebb autók között látszik nagyon élesen eltérően, a nagy teljesítményűek javára. Éppen abban a kategóriában, ahol az érték már köszönőviszonyban sincs a teljesítménnyel, és mostantól már az adó sem lesz összhangban lényegében semmivel sem...

A lehúzás súlyos tényállása látszik ebből, megfontoltság és arányosság nélkül.
Kelt: 2010. február 11. csütörtök Szerző: Még egy vélemény a kocsikat érint luxusadóról | bizi990 Vélemény linkje
[...] egy vélemény a kocsikat érint luxusadóról: http://gumibiznisz.hu/20100205/vagyonado-nagy-teljesitmenyu-autok/ Persze ez is azt mondja, mint az összes többi, változás meg úgy se lesz. « Előző [...]
Kelt: 2010. február 10. szerda Szerző: gumibiznisz Vélemény linkje
Még egy kis adalék (Datahouse adatai, a Nol.hu szerint):

A 3,1 milliós magyar járműparkból 85600 autót érint a vagyonadó. Ebből
8-11 éves: 15608 db
12-15 éves 8589 db
16 év felett: 6631 db
Kelt: 2010. február 10. szerda Szerző: San Vélemény linkje
A lényeg szerintem az hogy az ingatlanadó a döntéshozókat is érintette volna, ezért eltörölték. Gépjármű után adót nekik nem kell fizetni, mert többnyire szolgálati kocsival járnak, azt meghagyták!
1 - 10 a(z) 16-ból/ből:

Hozzászólások lezárva