Én még csak most ismerkedem behatóan az adózás világával, de pár alapvető megállapítást azért tennék:

Adót fizetni Magyarországon senki sem szeret (ha igen, kérem szóljon és külön is elnézést kérek). A fenti példában szereplő bajor gépjármű teljesítményének tükrében kijelenthető, hogy nagy üzemanyag fogyasztású, karbantartása (korából és kategóriája lévén) költséges és felteszem, hogy nem is egy hibrid vagy dízel. Manapság egy liter benzin ára hozzávetőleg 330 Ft. Felteszem továbbá, hogy a fenti autó fénykorában drága volt. Meglátásom szerint a prémium autók értékcsökkenése a mai napig is dinamikusabb ütemű, mint kis teljesítményű társaiké (abból a megfontolásból kiindulva, hogy prémium kategóriás autót általában az vesz, aki mindenből a legjobbat szeretné és amint megjelenik egy új változat, azonnal le is cseréli régi darabját és nem vacakol pár százezer Ft. veszteségen).
Ezen (nyilván balga) megállapításaim tükrében arra a következtetésre jutottam (számomra nyilván felróható módon), hogy nem mindenki engedheti meg magának a tartását és használatát, illetve felmerül bennem a gondolat, hogy az, aki ilyen autót vesz, az megengedheti magának az átlagosnál nagyobb értékcsökkenésből, fogyasztásból és más járulékos költségből adódó többletkiadást.

Ily módon hajlok arra, hogy egyetértsek a tallárosok azon megállapításával, hogy az adó tárgyának forgalmi értéke nem feltétlenül tükrözi az adó alanyának vagyoni helyzetét és közteher-viselési képességét. Emellett a többször nevezett törvény (bizonyos mértékben) figyelembe veszi a jármű értékének csökkenését is, tehát vélelmezhető a jogalkotó azon törekvése, hogy az adó terhét az azt viselők között arányosan ossza fel.

Azzal, hogy a jogalkotó figyelmen kívül hagyja a régi és új adótárgyak forgalmi értékének különbözetét, nem mutat be új mutatványt, előszeretettel alkalmazzák más jogszabályok esetén is, többek között például preferálja az új építésű lakás célját szolgáló ingatlanok szerzését a használtakkal szemben, preferálja a lakás célját szolgáló épület építésére alkalmas üres telkek megszerzését minden más ingatlanszerzéssel szemben az illetékről szóló törvényben (vagyonszerzési illetékek), nyíltan pozitívan diszkriminálja a korszerű vagy fejlett technikai színvonalú, környezetbarát, kis hengerűrtartalmú motortípusokat (regisztrációs adóról szóló törvény) a kevésbé hatékony változatokkal szemben.
Ennek gazdaságélénkítő – a fenti példáknál maradva építőipari munkahely-teremtő, környezetvédelmi és keresletélénkítő – célja és hatása van. Ezen hatások valóban negatívan befolyásolják a nem preferált adótárgyak forgalmi értékét – ez a céljuk.

Köszönöm a figyelmet mindazoknak, akik idáig merészkedtek okfejtésem olvasásában.

Az adóval kapcsolatban, talán “San” hozzászólásában van az egyik igazság.
A döntéshozók általában nem érintettek, mert a költségeik térítésre kerülnek. De ha esetleg mégis érintettek, az ő esetükben minden bizonnyal összhangban van a vagyoni helyzet és a gépjármű teljesítménye, valamint a várható költségek nem okoznak problémát számukra…
Talán arra is gondolhattak egyesek közben, hogy nem marad majd az utakon “ellenfél”, ha meghozzák ezt a nehezen magyarázható döntést.

Lenne még egy szempont, amelyet meg lehetne vizsgálni ezzel a döntéssel kapcsolatban.
Az oly sokszor hangoztatott célkitűzés, és hivatkozási alap a “biztonság”. Elvárható lenne, hogy a biztonságosabb autók fenntartását, és vásárlását legalábbis ne nehezítsék rendeletek, törvények. A teljesítmény és a biztonságosság szerintem mindenképpen összefüggő dolgok. Az igaz, hogy a közlekedésben résztvevők pillanatnyi biztonsága elsősorban a moráltól, közlekedési kultúrától és rengeteg egyéni tényezőtől függ, azonban a gépkocsi “passzív” biztonságához szorosan kapcsolódik a teljesítménye is.
Elsősorban kritikus helyzetekben válik fontossá az, hogy mekkora az autó teljesítménye. A baleset elkerülésének esélye ráadásul, a teljesítmény okán az autó felszereltségének, konstrukciójának további előnyös tulajdonságai miatt növekszik.
Egy nagy teljesítményű gépkocsi gyárilag jóval komolyabb futóművel, fékrendszerrel és további biztonsági berendezésekkel rendelkezik, mint az alsó kategóriák legtöbbje, melyek egyébként takarékos, de kis teljesítményű autók.

A műszaki színvonal főképpen a 6-10 évnél idősebb autók között látszik nagyon élesen eltérően, a nagy teljesítményűek javára. Éppen abban a kategóriában, ahol az érték már köszönőviszonyban sincs a teljesítménnyel, és mostantól már az adó sem lesz összhangban lényegében semmivel sem…

A lehúzás súlyos tényállása látszik ebből, megfontoltság és arányosság nélkül.

A 3,1 milliós magyar járműparkból 85600 autót érint a vagyonadó. Ebből
8-11 éves: 15608 db
12-15 éves 8589 db
16 év felett: 6631 db

Szerintem teljesen jó a blog témaválasztása, köszönet érte!

A vagyonadó engem se érint, de mutyiország ‘krémje’ ismét hozta a szintet sőt alulmúlta magát! Az eszükhöz mérten határoztak…
Hozzáteszem: Takarodjanak a durva *nyjukba!